Egy csuda-csuda réten
csuda-csuda régen
csupi-csepi csöpp csacsi élt.
Csak heve-heverészett,
lege-legelészett annyit,
ami csak belefért,
és minden volt, mire vágyott,
csak játszott, i-á.
És jó anyukája, ha rászólt,
ő nem hederített rá.

Jaj, jaj, kis csacsi így nem jó,
hogyha nem fog az intő szó!
Egyszer majd csuda pórul jársz,
mert ám fontos a szófogadás.

Rossz csöpi csacsi vége,
csacsifül a vége!
Csacsi mama bús feje főtt.
És mindenfele mondja,
minek is a gondja,
keresek egy jó nevelőt.
Mert mondhatok én neki bármit,
nem számít, i-á.
Ő bárkivel elmegy és játszik,
én nem tudok hatni rá.

Jaj, jaj, kis csacsi így nem jó,
hogyha nem fog az intő szó!
Egyszer majd csuda pórul jársz,
mert ám fontos a szófogadás.

Egy csupa-csuda reggel
csöpi csacsi felkel,
s kiszalad a házuk elé.
Egy csuda fura szerzet
tele fele szőrzet
tipi-topi toppan elő.
A kis csacsit játszani hívja,
s ő mondja: i-á.
Hisz nincs anyu ott, aki tiltja,
bár ő fütyül úgyis rá.

Jaj, jaj, kis csacsi így nem jó,
hogyha nem fog az intő szó!
Egyszer majd csuda pórul jársz,
mert ám fontos a szófogadás.

Jaj, csöpi csacsi balga,
messze tova csalta
az a fura, rút idegen.
Ott egyszerre csak eltűnt,
s mire neki feltűnt,
közeleg az éj hidegen.
Ő sírja az erdei fáknak,
hogy fáradt, i-á.
Jaj, hol lelem én anyukámat?
Majd hallgatok mindig rá.
Jaj, jaj, két pupu együtt pár,
így szólt, kis csacsi, bízd most rám,
mert ám megjavulást ígérsz.
Jöjj most énvelem és hazatérsz.

Látod, kis csacsi, így nem jó,
mégsem rossz ez az intő szó.
Most, hogy itt, ugye pórul jársz,
érzed, hasznos a szófogadás.
Jobb mindig a szófogadás,
jobb mindig a szófogadás, i-á.