Hol véget érek én, ott te kezdődjél el!
Mondd, mit tegyek, hogy rám találj,
Hogy újra hazatalálj, még újra hazatalálj,
Ó, újra hazatalálj, még újra hazatalálj?
Egy szó. Egy jó szó keresi a másikat..
Tudod, a hiányod ugyanúgy átitat.
Veled el úgy bántam, ahogy egy kisgyerek: szeret,
Nem szeret, szeret, nem szeret.. Én csak
Szúrtam, mint a jégcsap, a hegye szétcsapott
Minden édes pillanatot, amit az az év adott.
Ahogy álltam ott, fájhatott.
A torkomban a hang túl sok,
Már tudom, a nyelvemen a szó túl sok,
Az imádat önmagam iránt túl sok,
Szabadon engedtelek, hogy én legyek a túszod.
Pereg a nap. Egyedül ülök egyedül a moziban,
És téged látlak sírni minden hülye sztoriban.
Csak az én hibám, hogy mivelünk ez így van.
Hol véget érek én, ott te kezdődjél el!
Mondd, mit tegyek, hogy rám találj,
Hogy újra hazatalálj, még újra hazatalálj,
Ó, újra hazatalálj, még újra hazatalálj?
Belül fásít, ahogy a mulatásit erőlteti
rogyásig a sok idegen.
Megyek vakon, süketen,
mint egy menekült a síneken
ki haza ma se tér.
Van, aki kenyeret akar. Van, aki gyereket.
Akad, aki aranyat, akad, aki durva szereket,
És van egy, aki nem akar az lenni, aki sebeket
Ejt újra rajtad.
Pörög a nép. Valaki velem utazik egy buliban.
De nélküled egy dummie vagyok csak a kocsiban,
Minden nap verem be a fejemet a falba.
Hol véget érek én, ott te kezdődjél el!
Mondd, mit tegyek, hogy rám találj,
Hogy újra hazatalálj, még újra hazatalálj,
Ó, újra hazatalálj, még újra hazatalálj?
Megvagy? Megvagyok. Máshol élek. Dolgozom.
Megy a test, ahova menni kell. Megy az évekkel.
Elindul, érkezik, alszik, ébred, létezik.
Mintha mindig várna még,
hogy ott legyen mégis melletted.
Hol véget érek én, ott te kezdődjél el!
Mondd, mit tegyek, hogy rám találj,
Hogy újra hazatalálj, még újra hazatalálj,
Ó, újra hazatalálj, még újra hazatalálj?