Nyáron újra fesztiválhelyszínné változik a veszprémi Gyárkert
tovább
Ide figyelj kisgyermekem
Ismeretlen
Ide figyelj kisgyermekem, mesélek én néked,
Elmondom, hogy milyen furcsa ez a földi élet,
Minden útját végigjártam, de sok bút és bánatot is láttam,
Rózsák között, tövisek közt botorkált a lábam.
Míg a gyermek ilyen kicsi, addig nagyon boldog,
Csodálkozó gyermek arcán nem ülnek a gondok.
Csupa játék minden napja, kacagástól csilingel az ajka,
A boldogság kék madara őrzőn pihen rajta.
Aztán megnő a kisgyermek, csupa tűz a lelke,
Álmokat sző, terveket fest reménységgel telve.
Hajszolja a boldogságát, égő szívvel keresi a párját,
Azt hiszi, hogy mindenütt csak tündérkezek várják.
Napsugaras boldogságban telnek így az évek,
Egyszer aztán reménységgel készen áll a fészek.
És az ember olyan bohó, olyan könnyen elhiszi, hogy boldog
Pedig egyre gyülekeznek fejében a gondok.
Egyszer aztán ezüst szálak csillognak hajába,
A boldogság kék madara megőszült hiába,
Meg-megáll és lép egy párat, lelke beteg, szíve pedig fáradt,
Csak a múltat böngészgeti a jövőt nem várva.
A sir szélén visszatekint elmúlt életére,
A csalódás felhője száll könnyező szemébe.
Úgy érzi, hogy be van csapva, s fájó szívvel azt az egyet várja,
Hogy békesség boruljon rá a koporsójára.
Elmondom, hogy milyen furcsa ez a földi élet,
Minden útját végigjártam, de sok bút és bánatot is láttam,
Rózsák között, tövisek közt botorkált a lábam.
Míg a gyermek ilyen kicsi, addig nagyon boldog,
Csodálkozó gyermek arcán nem ülnek a gondok.
Csupa játék minden napja, kacagástól csilingel az ajka,
A boldogság kék madara őrzőn pihen rajta.
Aztán megnő a kisgyermek, csupa tűz a lelke,
Álmokat sző, terveket fest reménységgel telve.
Hajszolja a boldogságát, égő szívvel keresi a párját,
Azt hiszi, hogy mindenütt csak tündérkezek várják.
Napsugaras boldogságban telnek így az évek,
Egyszer aztán reménységgel készen áll a fészek.
És az ember olyan bohó, olyan könnyen elhiszi, hogy boldog
Pedig egyre gyülekeznek fejében a gondok.
Egyszer aztán ezüst szálak csillognak hajába,
A boldogság kék madara megőszült hiába,
Meg-megáll és lép egy párat, lelke beteg, szíve pedig fáradt,
Csak a múltat böngészgeti a jövőt nem várva.
A sir szélén visszatekint elmúlt életére,
A csalódás felhője száll könnyező szemébe.
Úgy érzi, hogy be van csapva, s fájó szívvel azt az egyet várja,
Hogy békesség boruljon rá a koporsójára.
kapcsolódó videók
keressük!
