Furcsa ez a história
Vörös Sári
Hazafelé ballagott, a szőlőből, a Julcsa.
Szekeréről leszól Miska, ahogy utol éri,
Ülj fel Julcsa, a gyalogost, nem bírom én nézni.
Nem ülök én, mért is ülnék, dehogy ülök hallja,
Szénával van bélelve, a szekérnek az alja.
Sötét is van megölel kend, tán még meg is csókol.
És végén, attól félek sok is lesz a jóból.
Így szól Miska, akit erre szörnyen esz a méreg,
Száradjon le a két kezem, ha én hozzád érek.
|||: Ha meg így van, felel Julcsa, minek jár a szája,
Há' mi a szösznek üljek én fel, a kend kocsijára. :||
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Szerdahelyi János
szövegíró: Tiszai Márton
stílus: magyar nóta
címkék: Népies, Vicces, Vidám, élet, életérzés
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 1039