Egy csók, amit a hóesésben tőled kaptam én
A perc, amiben átölellek, örökké enyém
Pár perce még hógolyóztam, mint a gyerekek
Nem tudtuk, hogy összebújva sokkal melegebb
Bevallom, hogy hetek óta semmit sem teszek
Minden egyes gondolatom csak te vagy nekem
Számítottam arra, hogy majd észre sem veszel
Pedig egész életemben mindenem leszel
Hóesésben, hóesésben,
együtt jártunk kéz, a kézben
Hóesésben, hóesésben, jó volt veled
Hóesésben, hóesésben,
rád gondolok egész évben
Hóesésben, hóesésben, jó volt veled
Gyorsan múlnak el a percek, betemet a hó
Fehér minden körülöttünk, veled lenni jó
Tudom azt, hogy késő van már, s messze van Buda
De mindenképpen rábeszéllek; ne menj még haza
Éjfél után hazaértünk, átjárt a hideg
A kapuban elbúcsúztunk, s elmondtam neked;
Köszönöm, hogy velem voltál, s foghattam kezed
Remélem majd legközelebb több időm lehet
Fütyörészve odébbálltam, mára elég volt
Egy marék hóból összegyúrtam egy nagy hógolyót
Cél a lámpa, odavágtam; egyből sötét lett
Nem tudom, hogy mért csináltam, de nagyon jól esett
Ránéztem az ablakodra, ragyogott a Hold
Nem sokára újra látlak, s karom átkarol
Hóesésben, hóesésben,
együtt jártunk kéz, a kézben
Hóesésben, hóesésben, jó volt veled
Hóesésben, hóesésben,
rád gondolok egész évben
Hóesésben, hóesésben, jó volt veled