Felkelek korán, nagyon korán,
Megeszem egy kenyér reggelimet.
Kimegyek az udvarra nézem a fákat,
Nézem a fákat, hogy megnőttek.
A levegő, a levegő sűrűsödik,
Köd van, már nem látok semmit.
Csak a zajok jönnek, apró zajok,
Mégis úgy érzem egyedül vagyok.
Ref.: Nem történik semmi különös, ó-ó-ó!
Nem látom a Napot,
Pedig ott kell lennie az égen.
Vagy már ő is eltűnt volna,
Nem bírta tovább ebben a melegben.
A felhők egyre szürkébbek,
Belőlük is eltűnt az élet.
Csak én állok itt az udvar közepén,
Az egyedüllét végtelen terén.
Ref.: Nem történik semmi különös, ó-ó-ó!