(1)

Ülni random, kinn a strandon: kajás posztok Instagrammon.
Te csak Fészen? Tiszta szégyen! Gyűlölj, tessék, itt az arcom!
Idén Hawaii, tavaly Dubai. Nem írom ki, visszatartom.
Kék a véred, méreg drágán méred, mint egy tintapatron.

Mindenki bemindenezve. Vodkaszóda, köztünk szólva.
Nyári éjjel kimaxolva. Kileng, mint egy inga nyelve.
Nyári hajnal, húsztizenhat: szétkokózott nyálkahártya.
Te is csak egy számlaszám a bedőlt hitelkártyavárban.

Csikorog, satufék. Hova jött? Kire vár?
Kabrió limuzin parkol a kapunál.
Asztalon praliné, vitorlás magazin.
Nézed az üziket, kattogsz az igazin.

Hófehér kanapén kiborult kaviár.
Katatón remegés, ketamin, travibár.
Napozó teraszán babakék bikini.
Aszalódsz, besokalsz, leveszed, bekeni.

(2)

Napágyak a szürkületben, és az, amit eltakarnak.
Szupercella érkezőben, vitorlák a szélviharban.
Júniusi jégesőben, mezítláb futsz át a parkon.
Görögtüzek, viharjelzés, diszkófény a déli parton.

Ott szimatol a sarkadban vasfogait csattogtatva
minden egyes hétköznapod: kirúzsozott medvecsapda.
Szíved üres Fendi-táska, nem számíthatsz senki másra.
Legyél Kanye, csak te lehetsz saját magad Messiása.

Csikorog, satufék. Hova jött? Kire vár?
Kabrió limuzin parkol a kapunál.
Asztalon praliné, vitorlás magazin.
Nézed az üziket, kattogsz az igazin.

Hófehér kanapén kiborult kaviár.
Katatón remegés, ketamin, travibár.
Napozó teraszán babakék bikini.
Aszalódsz, besokalsz, leveszed, bekeni.