Mikor a függöny arcon legyint,
eltűnik a fény, és vele a KINT,
törlődik a sor meg a jegyszedő,
ahogy a sötét körötted egyre nő,
s bölcsőn inneni kísértethangok
benépesítik ősbarlangod.
Ha felülsz rá, a szellemvasút
a múltba, magadba egy visszaút.
Felvillantja, mit éreztél
egy korba’ mikor még nem léteztél.
Mikor az első rém tompán földereng,
már fölébredt benned az ősi BENT,
a fények tánca a kőbolt alatt,
hol kövek és csontok izzanak,
s pókhálók mögül fölsejlenek
a dobokkal űzött szellemek.
Ha felülsz rá…
Egy kanyar a sötétben hirtelen
visszazökkent, s már nincs jelen,
mi megkísértett, az ősi múlt
a tudatküszöb alá ismét visszahullt,
s a függönyön túl a fény derengve
visszahív a sivár jelenbe.
Ha felülsz rá…