Mikor először megláttam Bognár Katát,
a dömpert a széklábak közt toltam át,
mivel garázst kerestem az asztal mögött
(így láttam meg őt).

Ott állt, erősen szorítva apja kezét.
Én azt gondoltam: Ajaj, de szép…
Piros cipőjét bámultam és kék szemét…
Hű, tényleg de szép!

Szerelmem, szerelmem lesz ő
– hittem boldogan.
Mellém ül, s kézen fogom.
Fiunk lesz, s leány is kettő,
s élünk boldogan,
s mindig róla álmodom.

Aztán gyurmából kígyókat vittem neki,
rám nézett, s láttam, hogy nem kedveli.
Gyorsan mondtam, hogy nyaklánc és felveheti,
így már tetszett neki.

Aztán Dömöcki Janka a vécé előtt
eléje állt, és megkérdezte őt:
„Mondd meg, hogy kit szeretsz!” – és ő rám mutatott:
„Azt a gyurmásat, ott!”

Szerelmem, szerelmem lesz ő
most már biztosan.
Mellém ül, s kézen fogom.
Fiunk lesz s leány is kettő,
élünk boldogan,
s mindig róla álmodom:

Száll csak száll a hinta
kinn az udvaron,
az én Katám mellettem ül.
Majd láncunk elszakítva
messzi tájakon
örökké vélem repül.

Aztán hatéves lettem s huszonkét kiló,
cipőmből a fűző már nem kilóg,
virslit, fasírtot én már villával eszek,
jövőre elsős leszek.

Aztán lesújtott fejemre szörnyű csapás,
elérkezett az ovis ballagás,
néztem: Katám a menettel mért nem halad?
„Ő még egy évig marad.”

Szerelmem, szerelmem volt ő,
s eltűnt hirtelen,
kezét már nem foghatom.
Kié lesz, mikor majd megnő,
s mi lesz énvelem?
...mindig róla álmodom:

Száll csak száll a hinta…

Aztán hétéves lettem, s a sulinkba jött,
megláttam őt a sok elsős között.
Ő is észrevett engem, és hozzám szaladt,
s szólt: „Rég láttalak!”

romantikus befejezés:
Akkor becsöngettek, de ez nem érdekelt:
ki eddig csak álom volt, életre kelt,
megint hintázunk, s a gyurmanyaklánc helyett
Katának gyűrűt veszek… ha felnőtt leszek.

cinikus befejezés:
És én mondtam a srácoknak: ez itt Kata,
ő volt az óvoda legjobb csaja.
Viszont továbbmaradt, mer’ egy kicsit bolond.
Csak nézett… „Te vagy bolond!” …s kaptam pofont.