Körbelátó
Elefánt
gépek, fák, nyulak, agarak,
ameddig szaladok, nem kell magamtól félni.
Zátony, ház, vízben a halak,
számoltál, hogy ébren ne maradj.
Kár, hogy benned gázol a türelem térdig.
Templomdomb, völgyben temető,
vadászház, madáretető,
káposztán haldoklik a csigaházban.
Hogy elmúlt már, semmim se maradt,
elszálltak meghalni a madarak,
nem megy, nem tudom csendben végignézni!
Ref.:
Hogy semmi nem olyan, mint régen…
Angyalszárny, ördöglakatok,
társasház, magányos alakok.
Szépnek tűnsz, lehetnék én a senkid.
Úgyis imádod, ha minden idegen,
rúzsfoltok a párás üvegen.
Nyomorult lélek, éhes gyomor, mi enne.
Nem kér már, a szíve nem akar.
Hull mindig a belső zivatar.
Miért cserélsz szívet? Cserébe mi kéne?
Hiszen semmim sincs, a könny is elapad,
elszálltak meghalni a madarak.
Nem megy, nem tudom csendben végignézni!
Ref.:
Hogy semmi nem olyan, mint régen…