Álom
BRyDe
Csak egy percet kérek, míg lehunyom a szemem.
Elképzelem magunkat,hogy újra itt vagy velem.
Hogy fogom majd a kezed, hogy fogod majd a kezem.
De a szívem helyén nem találok másat, csak a sebem.
[Idővel majd elmúlik] addig csak a fájdalom mi marad.
Örökké a fülembe ragadt minden szavad.
Ahogyan egykor kimondtad a nevem.
Ezer könnycsepp, mi minden éjjel áztatja a szemem.
[Csupán álom volt, minden ami történt]
[Érzem magamban az örvényt, szívemben a töltényt.]
[El Menekülnék, de láncba vert a múlt.]
[Szívembe száz szilánkot szúrt.]
[Jahh]
Egyre jobban fáj, megfojt ez az érzés.
Minden pillanat széttép, egyre nehezebb a légzés.
Elállíthatatlan vérzés, könycsepp ami kimar.
A lelkemben dúl száznál is több vihar.
Minden fájdalmam, tintába áztatom.
Vérrel írtam minden sort, és most neked átadom.
Korom fekete az égbolt, a felhők a bánatom.
Összedőlt a világom és nem maradt több támaszom.
Csak szállnak az évek, az évszakok
Átölel a sötétség, belül lassan megfagyok
lassan meghalok, levélként sodor a szél
Hoztál egy tavaszt, maga alá temet a tél
A mellkasomban csupán egy kráter dobban
Lenn a porban, arcom tükröződik a szilánkokban
Hiába kiálltottam, magány mond hogy hiányoztam
A könnyeim átégnek a lapokon
Úgy dobtál el, akár egy cigicsikket
Uccsót' szívom és taposom.
a füstöt fújom és lapozom.
Elképzelem magunkat,hogy újra itt vagy velem.
Hogy fogom majd a kezed, hogy fogod majd a kezem.
De a szívem helyén nem találok másat, csak a sebem.
[Idővel majd elmúlik] addig csak a fájdalom mi marad.
Örökké a fülembe ragadt minden szavad.
Ahogyan egykor kimondtad a nevem.
Ezer könnycsepp, mi minden éjjel áztatja a szemem.
[Csupán álom volt, minden ami történt]
[Érzem magamban az örvényt, szívemben a töltényt.]
[El Menekülnék, de láncba vert a múlt.]
[Szívembe száz szilánkot szúrt.]
[Jahh]
Egyre jobban fáj, megfojt ez az érzés.
Minden pillanat széttép, egyre nehezebb a légzés.
Elállíthatatlan vérzés, könycsepp ami kimar.
A lelkemben dúl száznál is több vihar.
Minden fájdalmam, tintába áztatom.
Vérrel írtam minden sort, és most neked átadom.
Korom fekete az égbolt, a felhők a bánatom.
Összedőlt a világom és nem maradt több támaszom.
Csak szállnak az évek, az évszakok
Átölel a sötétség, belül lassan megfagyok
lassan meghalok, levélként sodor a szél
Hoztál egy tavaszt, maga alá temet a tél
A mellkasomban csupán egy kráter dobban
Lenn a porban, arcom tükröződik a szilánkokban
Hiába kiálltottam, magány mond hogy hiányoztam
A könnyeim átégnek a lapokon
Úgy dobtál el, akár egy cigicsikket
Uccsót' szívom és taposom.
a füstöt fújom és lapozom.
kapcsolódó videók
