Néha el vagyok veszve,értetlenül állok,
Én más szemmel látom a külvilágot.
Más amit érzek,és más úton járok,
Mindenki egyedi,nem hasonlíthatsz máshoz.
Élek,hogyan élek,pont úgy mint mások,
Van némi különbség,ezért mindig máshogy.
Változik minden,akár az időjárás,
Témából témába,jön egy újabb váltás.
Változok én is,amíg a Föld forog,
A tapasztalat fontos,és nem pedig a korod.
A kormány a kézben,a fejben a döntés,
A szívben a ritmus,a szó mint a töltény.
Elmélyre hatolok,lesokkolom a rendszert,
Bennem is van harag,én nem bírok idegekkel.
Kívül álló leszek,meg kerülöm a bajt,
De a barátokért kiállok,értük vállalom a szart.
Lehet megzavarnak,téged is a képek,
De ha átgondolod magadban rájössz, mi a lényeg.
Vannak a tények,amik kézen foghatók,
Vannak feltevések,amikre csak magadtól.
Éltem már szebb napot,voltam már lent is,
Megjegyeztem mindent,mi fontos volt eddig.
Volt,amit leírtam,itt van a cetlin,
Visszafordultam,akkor az utolsó centin.
”Fel a fejjel,igen”,hallottam ezt sokszor,
Sokszor át is léptem,ezen a holtponton.
Nem vagyok a toppon,mert a valóság lesokkol,
Keresem az életem,hogy hol lehetne stoppom.
Az idő nem áll meg,a Föld is csak forog,
Merek csak a bírlünk,és ráérünk egy napot.
Egyszer vége lesz,de addig amíg vagyunk,
Tegyünk önmagunkért,hogy a kincs legyen hol halunk.