Elrohantak a nyári éjjelek,
Mint vadak a csapáson át, ne féljetek,
A dombokon, a legelőn,
Szívj egy slukkot a friss levegőn.
Elszaladtak a régi álmok,
Velük a szavak, csodák, csak várom,
Elő kerüljön, ami elveszett,
Az erkölcs a testből, a szívből a szeretet.
Ref.:
Szaladni veled a fák közé,
Rohanjunk együtt az ősszel a végtelenbe,
Lencsevégen a pillanat,
A sapkákat messze fújta a szél.
Eltűntek a képről a fények,
A párnák az ágyakon emlékek,
Messze szeli a szellő a dért,
Átszínezte a fák levelét.
Elmaradtak a térről a lányok,
Nem szeli híd hozzád az árkot,
Nincsen zöld csak a tűlevél,
Nem köt ma parancs, se követelmény.
Ref.:
Szaladni veled a fák közé,
Rohanjunk együtt az ősszel a végtelenbe,
Lencsevégen a pillanat,
A sapkákat messze fújta a szél.