Van az úgy, hogy tényleg minden összeáll,
Van az úgy, hogy a szívünk csak egy kis jelre vár,
Van az úgy, hogy a műszer rossz értéket mér,
Van az úgy, hogy a lelkünk mégis összeér.
Van az úgy, hogy szépen csendben múlik a pillanat,
Van az úgy, hogy belátod és megadod magad,
Van az úgy, hogy nincsen már Te és nincsen már Én,
Van az úgy, hogy Mi vagyunk az élet tengerén.
Van az úgy, hogy nem érted, miért hamis a gitár,
Van az úgy, hogy inkább félig tele a pohár,
Van az úgy, hogy a miénk sem volt, mégis elveszett,
Van az úgy, hogy a túlpart közelebb van, mint képzeled.
Van az úgy, hogy szépen csendben múlik a pillanat,
Van az úgy, hogy belátod és megadod magad,
Van az úgy, hogy nincsen már Te és nincsen már Én,
Van az úgy, hogy Mi vagyunk az élet tengerén.
Refr.:
Van az úgy, hogy csodát vársz, de egyszerű a képlet,
Van az úgy, hogy tudom, nem is kell beszélned,
Van az úgy, hogy ott vagy otthon, ahol a madár se jár,
Van az úgy, hogy elhiszed, egy homokszem vagy csupán.
Van az úgy, hogy néha erősebb a vágy,
Van az úgy, hogy apró, a legnagyobb hibád,
Van az úgy, hogy minden csupán illúzió,
Van az úgy, hogy győzni fog a rossz helyett a jó.
Van az úgy, hogy szépen csendben múlik a pillanat,
Van az úgy, hogy belátod és megadod magad,
Van az úgy, hogy nincsen már Te és nincsen már Én,
Van az úgy, hogy Mi vagyunk az élet tengerén.
Refr.:
Van az úgy, hogy csodát vársz, de egyszerű a képlet,
Van az úgy, hogy tudom, nem is kell beszélned,
Van az úgy, hogy ott vagy otthon, ahol a madár se jár,
Van az úgy, hogy elhiszed, egy homokszem vagy csupán.