könyöködig belevered,
félbemaradt résen kukucskálsz.
míg az arcod beleremeg,
akaratod mászik a falon át.
nézd, ahogy a sok pöcs kinevet!
szép, de ma te nem férsz oda.
még, senki se tudja a nevedet!
rég nem ez az elvárt pofa.
csakazért is beletolod,
béna kezed meddő lyukat vág.
míg a hideg nyál ha csorog,
sárga patak indul a helyen át.
nézd, ahogy a sok pöcs kinevet!
szép, de ma te nem férsz oda.
még, senki se tudja a nevedet!
rég nem ez az elvárt pofa.
erre hitted azt, hogy ez az életed,
csukott szemmel kutatod a végbeled.
lehet mászni, felhőt járni veled,
leanyázni fűt-fát, hogyha lehet.
„ez a szar hely nem is az a hely,
ez a rossz vár nem is rossz már”
mialatt a színek hangja szól,
az egész város fekete neked!