Színpad, fények-szenvedély.
Elsodorhat, ami bennem ébred te mégse félj!
LÁTOK, ÉRZEK ITT VAGYOK!
Láss és érezz, mindent átadok!
Értsd meg, kérlek: ha suttogok,
bennszakadnak súlyos mondatok
Szabadságot így nyerek:
ráüvöltöm az égre minden terhemet.
Mint a mennydörgés: esőt ígér;
hulljon a Földre az áldás, hordja a szél!
Egy dalban, egy hangban, legmélyebb önmagamban,
fájdalmak ős rejtekén,
feltámad, felforgat, nem hallgat, újra lázad;
hősökben élő remény.
Félelmek, kétség,
Csoda, teremtés...
Megszakít, ha nem kiálltom szét!
Minden dolgok mélyén,
kéklő semmi közepén
fényre törnek örvénylő szavak,
könnyű szívem szabadnak megmarad.
Halld a mennydörgést: esőt ígér;
hulljon a Földre az áldás, hordja a szél!
Egy dalban, egy hangban, legmélyebb önmagamban,
fájdalmak ős rejtekén,
feltámad, felforgat, nem hallgat, újra lázad:
hősökben élő remény.
Egy dalban, egy hangban, legmélyebb önmagamban:
hősökben élő remény...