Mint egy árnyék kísér az éjjen át
Ez az emlék mindig megtalál
Te vagy a város hideg éjszakán
Komoran nézel rám az út túloldalán
Kavicson lépdelsz, és hallom zaját
Panaszos álmok úgy tőrnek rám
Érzem a súlyát, az időt én zártam el
Ketten voltunk bár, de nem jött a jel
Még mindig itt vagy, átmászod szívem falát
Helyed már nincsen, mégis vigyáznál rám
A szemedben: zajló dunai jég
Mit kell tennem, mondd, hogy igazán élj
Refr:
A falakba vésve minden szavad
Este hallom, ahogy szólítanak
Hol van az álom, várom, hogy ringasson el
Szellemet látok, ő ébreszt fel