Jónak látsz és te teszel azzá,
Ugyanúgy mint rég, csak nem olyan naggyá,
Te is álomföldön jársz,
Hivatalból égbe szállsz
Távolból figyel egy élet,
Tudod várnod kell, még huszonöt évet,
De ha eljön, újra élsz,
Megint békébõl beszélsz
Álmodom,
Hagyj tovább!
Most tudod éppen annyira jó,
Hogy nevet minden perc,
Amit érzek, egy látomás,
És mindig más,
Álmodom,
Hagyj tovább!
Most tudod éppen annyira szép,
Hogy nevet minden perc,
Amit érzek, egy látomás,
És ettõl más
Máshogy lépsz, könnyedebb érzés,
Mélyen be, s lassú kilégzés,
Soha még nem festett kép,
Ami feltárult eléd
Álmodom,...