Jó reggelt, ma sem mondhattam,
Ma sem érhet el az az életjel,
Amit éreztem, s tudom nem tévedtem,
Hisz az életben nincs ilyen véletlen,
De talán te is érzed már,
Csak kicsit még félsz,
Gyere inkább, kérlek velem,
Ha már félig úgyis fogod a kezem,
Ne félj, én nem vagyok átutazó,
Leszek egy végtelen szó,
Mert te lettél nekem a sors,
Gyere, az élet oly gyors,
Nem jöhet több szakadék,
Ez nem csak egy múló kép,
Mi elmúlt, már éppen elég,
Nélküled huszonnégy év.
Megint egy álom volt,
Ami ma ébresztett,
S ma is csak éheztet,
Mert, szem elõl tévesztett,
Vadul hívnám bár,
Tudom, hogy távol jár,
S neki tán más kell már,
De azért mégsem kár,
De talán te is érzed már,
Csak kicsit még félsz,
Gyere inkább, kérlek velem,
Ha már félig úgyis fogod a kezem,
Ne félj, én nem vagyok átutazó,
Leszek egy végtelen szó,
Mert te lettél nekem a sors,
Gyere, az élet oly gyors,
Nem jöhet több szakadék,
Ez nem csak egy múló kép,
Mi elmúlt, már éppen elég,
Nélküled huszonnégy év.