Elengedni, a szívből, azt, ami soha sem volt a tiéd,
Úgy érzed, hogy ez nem lesz könnyű,
De te tudod, hogy mégis jó döntés.
Elengedni a szívből azt, ami sohasem volt a tiéd,
Csak egy élőnek látszó művirág volt, amit úgy dédelgettél.
Engedd el, ami nem az!
Engedd el, ami más!
Engedd el, ami nem Ő!
Engedd, engedd el!
Hiába édes, mint a méz!
Hiába kedves a szívnek!
Hogyha csak árnyéka annak
Ami valóságban lesz a tiéd!
Miért kell az árnyék szerelem?
Mért mindig a tövis kell neked?
Miért a hasonmást szereted?
Az igazit így fel sem ismered!