Hittünk -valamikor régen még,
De az út, amelyen jártunk,
Elveszett rég...

Most minden szomorú, és másról szól,
És az évek messze vittek
Álmainktól...

Még ha akarom is visszahozni
A sok végtelennek tűnő estét,
Az első szerelem örömét.
Mindent elnyelt a feledés...

Egy sincs közülünk ki úgy mint rég,
Nem csak önmagára gondol,
Adni is kész...

Mint az idegenek, nézzük egymást,
És a szívünket is kulcsra zárnánk,
Halljuk százezrek panaszát,
De hangjuk válaszra nem talál...

Miért sír a föld,
Miért sír az ég?
Ha a szeretet már nem kell senkinek,
Értünk ki lesz, aki könnyet ejt?

Miért sír a föld,
Miért sír az ég?
Ha a világot, mely annyit szenvedett,
Lassan belepi a gyűlölet...

Ébredj - ne hagyjuk, hogy így legyen,
Hisz a világ még így is szép,
És végtelen...

És én akarom, hogy újra átéld,
A sok elfelejtett, régi érzést,
Álmod féltett kis szigetén,
Jusson másnak is menedék...

Jöjj - én kevés vagyok hozzá,
Kell, hogy segíts hát!
Jöjj - tudom, te is régen vársz,
Kell, hogy te is lásd...

Miért sír a föld,
Miért sír az ég?
Ha a szeretet már nem kell senkinek,
Értünk ki lesz, aki könnyet ejt?

Miért sír a föld,
Miért sír az ég?
Ha a világot, mely annyit szenvedett,
Lassan belepi a gyűlölet...

És ha megtagadjuk végleg,
Mindazt, mit hittünk rég,
Végül megfagynak a könnyek,
S nem lesz csak hó és jég...

Miért sír a föld,
Miért sír az ég?
Ha a szeretet már nem kell senkinek,
Értünk ki lesz, aki könnyet ejt?

Miért sír a föld,
Miért sír az ég?
Ha a világot, mely annyit szenvedett,
Lassan belepi a gyűlölet...

És ha megtagadjuk végleg,
Mindazt, mit hittünk rég,
Egyszer elfogynak a könnyek,
S elnémul a föld és ég...

Miért sír a föld,
Miért sír az ég?
Ha a szeretet már nem kell senkinek,
Értünk ki lesz, aki könnyet ejt?

Miért sír a föld,
Miért sír az ég?
Ha a világot, mely annyit szenvedett,
Lassan belepi a gyűlölet...