Napfény táncolt a barna fák ölén,
Szédült tánc volt, mit véled jártam én,
Szívem kitártam, de túl korán talán,
Mert észre sem vettem a felhőket én,
S hogy viharba borult a nyár.
Refrén:
A szemed úgy ragyog le rám, ahogy az ég eső után,
Most is csak rólad álmodom, miért lett vége, nem tudom.
Játszott a fény a vágy vizén, valóra vált egy szép regény,
S én azóta ébredek nélküled, a boldogság hol lehet.
Az édent láttam megannyi éjszakán,
Hányszor vártam, hogy végre rám találj,
Vártam, s te jöttél, mint ősz után a tél,
És álmokat adtál, sok emlék ma már,
Egy szerelmes párról mesél.
Refr…
Forró nyár volt, sosem felejtem el,
Szívünk lángolt, e dal idézi fel,
Mind azt, mit akkor, nekünk adott a sors,
De úgy, ahogy adta, épp úgy vette el,
Én írok, s te nem válaszolsz.
Refr.