Kihalt utcákon sétálgatok
a távolból bokurró hangja szól
horrorfilm jár az eszemben, és hirtelen
a denevér nehezen kinőtt hajamba markol
Felkap és elrepül velem
aki lát, csendesen integet nekem
és hiába kiáltom neki, hogy nem vagyok madáreledel!
nem vagyok madáreledel
Ez a repülő kutya egy kannibál
fejjel lefelé áll
Ez a bőregér vagy jómadár
a végén még megkajál
Megérkezünk barlangjába,
ami nem egy turistaparadicsom,
és ultrahangon kérdezi, hogy melyik vércsoportba tartozom
Szólok neki, hogy ez csak ámítás, de nem nagy a hatás
Valami olyasmit mond, hogy elfogyaszt,
de ha előbb felébrednék, az persze egészen más
egészen más!
Ez a repülő kutya egy kannibál
fejjel lefelé áll
Ez a bőregér vagy jómadár
a végén még megkajál
Remélem, álom volt
A denevér rám landolt
Felkapott, s repültünk
Éjjel a városon át