Rajmond:
Te jelentéktelen embernek nem nevezhető öldöklő
Köntösből köpönyeget forgató, porhanyós talajon álló,
Csodára váró, ebet karóhoz láncoló,
Kosárban jól sáncoló, rossz táncoló,
Fejfájást okozó, mindenkit megbántó,
Oda nem illő zárszó, szél fútta nem lobogó zászló,
Havazásban bőrig ázó, részegségtől nem látó,
Sörtől bűzlő, hiába küzdő,
Pofát be nem fogó, szófosó, esőt hozó,
Rossz kedvre derítő, mindenkit meglopó,
Te borzalmat árasztó, hatalmas igényeket támasztó,
Mindig rosszul választó, a szöveged fárasztó,
Te mindennek ellentmondó, nem alkalmazkodó,
Hiábavaló zokszó, folyton hülyeséget osztó, durva posztó,
Tüskés rózsatő, semmit fel nem fogó,
Lehetőséget fel nem ismerő, ki nem használó,
Hazugságot könnyen ki nem találó, mindenkit utáló,
Te konok-álmodó, vágyban úszkáló, pénzben nem dúskáló,
Csóró, száraz koró, néma hangszóró,
Te tűzzel játszó, tisztességesnek látszó, emberi hátsó,
Te külső máz alatt poshadó, egyszer használatos eldobható,
Nem elgondolkodtató, mindent veszni hagyó,
Mindig rábaszó, becstelen áruló,
Te engem szidalmazó, tükröt bámuló

Rich-Zed:
Te bűnre csábító, agyat tágító,
Felelősséget hárító, kábító, lázító,
Mindent megmásító, ámító, bódító,
A világot meghódító, tódító-lódító.
Te szociopata, magad nem ellátó,
A sült galambot száj tátva váró agyalapi nyúlvány.
Te kegyetlen gyilkos, te durva, te tufa.
A kezedben ég már a meggyújtott gyufa.
Te szürke, te átlagos, politikában nem járatos,
Sikertelenségtől bánatos gyáva fos.
Cseppet sem alázatos, büszke, hülye barom.
Te szemtelen, elvtelen, arrogáns majom.
Csak éppen nem veled, hanem magammal van bajom.

Imi Í:
Te sötétben bújkáló, orrodban turkáló,
Nőknek bókolgató, kóla kortyolgató,
A valagad tágabb, mint a Trójai Faló.
Te sárban döglődő, malomban örlődő,
Humanoid kezes-lábas, egysoros idegszálas,
Átlagos életű, átlagos méretű,
Ruha koptató, vizuális pettinget folytató,
Mézédes konyhasó, akinek a szövege bomba jó.
Te diszkóban hangtalan, jóképű arctalan,
Kezedben még egy AK is hasztalan.
Te világot megváltó, a jövődet nem látó,
Vasárnap reggel a szombatot megbánó,
Templomba nem járó, tüdődet, májadat rendesen ellátó,
Te emberszabású, mágikus varázsú,
Te Kool Keith hallgató, bebaszva ballagó,
Értelmetlen nyitott száj, bár a mosolyod megkapó,
Te Istent sem tisztelő, nyomorult hitszegő,
Te belülről rothadó, viccesen viccelő,
Te önmagát emésztő, mindenkit lenéző,
Te önmagát ámító, most is hazudó,
Alaktalan síktükör, semmiből sem tanuló,
Te kiforratlan félelem, szikrányi értelem,
A szintetikus világ ellen a természetes védelem,
Te nihilista semmi, te makacs migrén.
De a legszörnyűbb, hogy te pont olyan vagy, mint én.

LEXimus:
Hé, Te! Szét kéne verni egy-két arcot!
Ki beszél?! Na, gyere, kezdjük el a harcot!
Ki van itt?! Nem látlak! Mutasd magad!
Most nem ez számít! Mutasd nekik! Használd a fogad!
Várj csak! Ismerlek! Tudom, ki vagy!
Mindig azt hiszed magadról, hogy erős vagy.
Te vagy a rámenős, a király arc.
Te vagy, ki azt hiszed, a világ dzsungelharc.
Hé, ne beszélj! Nem kellesz neki! Hagyjd békén!
Ne lássalak többé a Mokány Fiú környékén!
Hé, Te! Mondd annak a lánynak azt, hogy hülye kurva!
Mutasd a B.H.-t! Köpködj! Még nem vagy elég durva.
Na mindegy, majd visszajövök egy óra múlva.
Úgy állsz ott, mint egy fasz.
Még visszajövök, döntsd el, hogy mit akarsz.
Hé, Te! Ne is figyelj rá, ez egy barom!
Egy féleszű, egy idióta, egy tuskó, majom!
Inkább figyelj rám! Bemutatom az öcsém.
Nekem nem kell az öcséd, a bátyád, az apád, az anyád,
Az összes rokonod és a hülye arád.
Ne beszélj így velünk, mi mindig szeretettel fordulunk hozzád...