Fúj a szél, elmúlt az éj,
Fáradt a hajnal, új útra kél.
Elmúlt, mi szép, hív a sok emlék,
Bújj ide hozzám, ölelj úgy, mint rég.
Sorsunkat, lásd, másképp írták odafent.
Elmúlt, mi volt, az emlék csak folt,
Szürke hétköznapok, szívünkben az ősz.
Néha még fáj, ha megérint a vágy,
Az őszi szél majd egyszer visszahoz hozzám.
Sorsunkat, lásd, másképp írták.
Refrén:
Nézd, milyen hűvös az őszi szél,
Jöjj, gyere, bújj hát ide mellém.
Engedj szabadon, hogy újra szeresselek, mint rég,
Gyere, érezd!