Ha szállsz majd a távolban a széllel,
Én intek a földről, s Te lenézel
A tekintetünk akkor majd összeér
És együtt örül velünk a szél
Velünk örül valahol
Az úton jársz végre, ami Rád várt rég
Magával ránt bárkit, aki rálép
Az úton jársz végre, amit úgy vártál
Vajon boldog lennél, ha megállnál?
Boldog lennél valahol?
Talán egyszer megpihensz, ha utad célt ért,
De tudod, onnan vissza senki nem tért még
A felhőkkel együtt válsz köddé
S én érzem, hogy nem látlak többé
Látlak-e még valahol…