Egyedül bent
Partra mentem kacatos lelkem
Vízbe hajítani
S ott láttam egy lányt
Keserû dalt dúdolt a nyári esõben
Alkonnyal táncolt
Rozsdás levél a fáradt széllel
S közben sötõt lett.
Szemébe néztem
És fényes csillagokat Láttam a
végtelen térben,
százezer léleknek gyertyáját égni
a nagy semmiben.
Akkor írtam ki piros betûkkel a szobám falára: Bezártam
Elutaztam magamba egy órára...
De aztán rájöttem, hogy