Volt egy gyönyörű nyár,
Szívem úgy kalapált,
Mint ezer harang.
A szél, szép hajad fújta szét,
Arcod hozzám simult,
Csak nevettél.
Még nem tudtuk, hogy másnap,
Örökre el kell válnunk,
S a tenger már csak emlék marad nekünk.
A könnycsepp, melyet búcsúnkkor ejtettél,
Szívemben még mindig él.
Még mindig él.
(refrén)
Elment szerelmem, elment hiába várom.
Nem jön el többé, elvitték angyalszárnyon.
Van még remény, találkozunk egyszer még,
Szerelmünk a tenger mosta szét.
Most, hogy elmentél már,
Szívem éppen úgy jár,
Mint egy öreg óra.
A víz háborogva dúl,
Sziklát tör a vihar,
A parton túl.
A szívem éppen így tört szét, mikor
Elmentél esős hajnalon.
És tudtam, nem látlak többet újra,
De szívem nem hitte el soha.
Nem hitte el soha.
(refrén)