túl sokat vártam, túl mély a hó
túl boldog vagyok, túl nyamvadt vagyok
hát most aztán itt az idő
nincs többé elveszett jövő
nincs nagyobb szégyen, mint hiába várni
nincs sürgetőbb, mint rohanni
fejjel rohanni a falaknak
ha mindenki rohan, leomlanak
túl nagy a csen, elnyel a sár
csak az őrület tomboló háza vár
emberi hullák tetemei emelkednek az égre
mint századunk tornyai
hát jöjjön el az új tűzözön
teljesül célom, a tűzözön
beteljesül jóslatom
és íme most is itt vagyunk
és megmozdulnak a föld göröngyei
és megkondulnak az ég harangjai
és minden, minden felszínre kerül
és a sors újra beteljesül.
bűnhődés, bűnhődés.