Megsárgul a levél szeptembernek végén.
Megfárad az ember őszi korba érvén.
De ahogy az őszben nyílhatnak virágok.
Ma boldogan én is kiskapunkba állok, unokákra várok.
Vidáman, nevetve rohannak karomba,
Mennyire szeretnek mind egyszerre mondja.
/:Csillogó szemükben én a jövőt látom,
Drága unokáim én csak azt kívánom, rátok öröm várjon.:/