Hiszek
Triek
hiszen, míg te üresen csillogsz, addig inkább
nyomom úrban, életem egy moll-szonáta, nem
mesélhetem dúrban, hiszek, hiszünk...én az útban
te az úrban.
Ebbe születtem, ebbe a testbe, ilyennek maradok
meg benned és így ismersz meg. Ez alapján
ítélsz, döntesz, érdekellek-e, mérlegelve mit
gondolj, vagy hogy épp kellek-e. Az ember
jelleme, mit másodjára látsz meg, ha valami azt
súgja, ne csak a hegy lábát nézd, mászd meg! Ne
add fel félúton, csak erre kérlek téged, hisz sokan
vagyunk kiknek lelke idő, míg felébred és
eléd tárja lényegét, önnön valójában, itt kezdődik
az, mit őszinteségnek hívunk, ám ha visszaélsz a
kinccsel - mit nem csak nem illik,de -
legközelebb ez a szív majd sokkal nehezebben
nyílik meg.
....
Soha nem vonzottak a fények, a csillogás a
pompa, szép a szemed drága, de hát mit sem ér,
ha elméd tompa. Maradok a föld alatt, csak ások
kedvemre, sodor az élet, az ösztönök, apró jelek
merre menjek mit csináljak? tudom kéne, egyik
felem azt súgja önzőn szarjak az egészre,
másik ellenáll azt mondva; légy hasznos a
világnak, te is fának születtél, nőj fel, aztán majd
kivágnak! De ha tisztában állsz azzal,milyen
irányba kell nőnöd, nem lesz kérdés amin őrlődsz.
Nem gátol majd semmi, a lombkoronák közt 1űr
ahol a vége a végzettel egyesül.
...