I.
Nagymama egy posztmodern vámpír
nappal meséket mond de éjjel vért sziv
Már megvolt neki az összes jó költ?
elég volt hozzá néhány emberölt?
A Váci utcán ha tüsarkúban sétál
forognak utána a japán túristák
Ha denevérként röpköd az éjszakában
A patkányok megdermednek a lépcsöházban
Egy napon így szólt hozzám: Kisunokám!
Ne egyél többé zöldséget és banánt
Sápadt vagy és nyúzott, akár egy ember
Keress egy vénát , ne hozz szégyent fejemre
Azt sem tudtam, fiú vagyok, vagy lány
Mikor a megállóban egy térítö tapadt rám
Sohasem tudom meg, mit akart tölem
Az első mondat után cafatokra téptem
Épp olyan forró volt a vére
Mintha élne,úgy nézett az égre
Mintha várná, hogy megnyíljon végre
Ahogy az angyal megígérte
II.
Igéket ragoztunk a kávéházban
A túloldalon egy sápadt férfit láttam
Egy szomorú szemú asszony karolt belé
Úgysem látnak, hiába integetnék
–Nagymama, hogy csinálod, hogy olyan szép vagy?
Ötszáz éves múltál, de jó a lábad
–Én kizárólag finnugor véren élek
Nem izgatnak az erotikus regények
Mielőtt elalszom, mesélj valami szörnyüt
Rohadt állatoktól hemzseg a téli erdö
bölcs öreg nyulak és perverz menyétek
Cinikus rókák és gonosz görények
süketnéma angyal örzi az álmom
a sötétben talán a szüleim megtalálom
reggelelre ébredve nem tudom merre jártam
és kicsoda volt ez a részeg lány az ágyban
Épp olyan forró volt a vére
Mintha élne,úgy nézett az égre
Mintha várná, hogy megnyíljon végre
Ahogy az angyal megígérte