Régen vágyott érzés bennem hogy átlépjek mindent, mi börtönbe zár
ez a kép nem hagy nyugodni és éjente rám tör, hogy magam
vagyok az, ki erre ítél.

Csak egy hang van a múltból
Csak egy óvó kéz

Érzem, hogy bennem felépül a fal
Látom, a gyűlölet űzni akar
Látom most bennem, hogy támad a kép, de itt mélyen felépül
Majd a menedék

Űzném a képet, de felsír most bennem, ha felgyújtok mindent,
mi marad? Egy szó visszhangzik bennem, és éjente rám tör, hogy
magam vagyok álom és álmodó.

Csak egy hang van a múltból
Csak egy óvó kéz

Érzem, hogy bennem felépül a fal
Látom, a gyűlölet űzni akar
Látom most bennem, hogy támad a kép, de itt mélyen felépül
Majd a menedék

Nem hagy megnyugvást sohasem az a kép
Egyre mélyebb bennem a szakadék
Felépül majd bennem
A menedék
Nem hagy megnyugvást sohasem az a kép
Felépül majd benn
A menedék

Űzöm a képet, de felsír most bennem, ha felgyújtok mindent,
mi marad? Egy szó visszhangzik bennem, és éjente rám tör, hogy
magam vagyok álom és álmodó.

Csak egy hang van a múltból
Csak egy óvó kéz

Érzem, hogy bennem felépül a fal
Látom, a gyűlölet űzni akar
Látom most bennem, hogy támad a kép, de itt mélyen felépül
Majd a menedék

Nem hagy megnyugvást sohasem az a kép
Egyre mélyebb bennem a szakadék
Nem hagy megnyugvást sohasem az a kép
Felépül majd benn