Látod áll most az idő, és te nem beszélsz,
Visszafojtott hangok, bennük zárva élsz.
Van egy biztos hely a földön, hol a fény fut szét.
Ők vezetnek téged szép álmok közé.
Refr.: Veled vidd, kit úgy szerettél.
Vidd a perceket, és a boldog emlékeket,
És a dalt, hogy mindig ott legyen.
Vezess engem el a holnapon túl.
És most csak a csend beszél, neked most is a semmi jut
Harcolni még érdemes, ha a képzelet szárnyalni tud.
Ne nézz a földre, és ne láss sok csodát
Mert mi jut az embereknek? Szomorú, amit látsz.