Még nincs cukrászdám Bécsben, de van a sarkon tecskó,
Áldja nevét Alföld szerte, sok-sok beszállító.
90 napra fizet, meg a polcpénznek az ára,
A parasztnak a vérén hízik zsírosra a drága.

A csillagos lobogó nem a szívemnek vágya,
Lehet az kék, fehér, vörös vagy sárga,
Ha meglátom, viszket tőle a hátam,
És, hogy demagóg vagyok, most mondhatod bátran.

A "máriahilferstrasszén" már járhatok személyivel,
De találkozok még a sógorok szúrós szemeivel,
Mer a keleti blokknak még mindig van szaga,
Jó hogy jöttünk, de mehetnénk is haza.

Még nem dolgozok Kölnben, de a Jürgen vett már Pesten lakást,
És érdeklődve figyelem, ezt a még oly' kedves szokást,
Hogy az egyenlőség-testvériség csak addig tart,
Amíg ti húzzátok a hasznot, és mi nyeljük a szart.

Ref.:
De jó nekem Tesi, Európa vagyok,
Közétek tartozok, hála nektek nagyok.
De jó nekem Tesi, Európa vagyok,
Szemem könnyes, az arcom ragyog.

Nézzünk már végre a tényekkel szembe,
Rólatok, nem a szép emlékek jutnak eszembe.
Kaptunk tőletek Trianont, meg Párizst,
És ötvenhatban segítségként küldtetek egy tál rizst.

Nehogy kimaradjon valami, vegyük csak sorba,
Meg a "kisantantot" is a Jézuskátok hozta,
S hagytátok, hogy legyünk orosznak konca,
S így lett magyarnak, kutyául a sorsa,

Nekem a Székely Himnusz, nektek az Öröm óda, Valami húzza a szívem '920-óta,
Persze nem probléma, mert nem beszélünk róla,
Ezúton is köszönjünk néked, Európa.

Egymás mellé préselt, egymásnak ellensége,
Az utolsó vacsorához ültünk a székre,
És most köszönnöm kéne az asztalnál a helyet?
Hát köpök rátok, Brüsszeli seggfejek!

Ref.:

A változás szele nálatok csak puki,
Szánalmas hakni ez a brüsszeli buli.
Inkább tanázia mint EU ez a szerkezet,
Döglött lóval tesó, ne húzzál szekeret!

Látott már a világ ilyen brigádot,
Szövetségbe forrt szabad köztársaságok.
A nagy tömörülés, nem áldás, hanem átok,
Ebben a cserkész csapatban, sem nagy jövőt látok.

Brüsszelben a farok, de keleten a vége,
A multik lehúzzák a sliccüket, mi meg rogyhatunk térdre.
Mert a rabszolga s a piac, mindent megér.
A multiknak kellünk, mint egy falat kenyér,

Egységben az erő, vagy erővel szült egység,
Nem állja útját sem, folyó sem hegység,
Jönnek a törökök, meg Kambodzsa is lassan,
Nem leszek tégla, ebben a rogyadozó falban.

Ref.:

Kulcskérdésekben, hamar születik döntés,
Nincs cigi a kocsmában, és nem nyithat a söntés.
De hogy éhen hal a paraszt, az senkit sem érdekel,
Csak vére ha már folyik, az "ISO tálba" folyjon el.

Amíg a fejüket vakarják a EU bürökraták,
Addig sebességet vált mellettünk a világ,
És már nincsenek bennem kételyek,
Kína lenyom minket, mint a bélyeget.

Az "Amerika expressz" meg már elhúzott régen,
Esélyünk, mint traktorral a Hungaroringen,
Tehetséges versenyzo, de egy kicsit talán lemaradt,
Persze, vízfejjel versenyt úszni nem könnyű feladat.

Vigaszt nekem csak egy dolog jelent,
Viselem el így múltat, s jelent,
Ahová magyar eddig még betette a lábát,
Ott hamarosan kitették a vége táblát.