háborúba kezdtünk
csatatér a lelkünk - kezünkben a fegyver már
olyan csata ez.
ahol te se nyersz! - végül csak az undor vár
a hibáimat látod
a magadét nem bánod - pedig annyira más vagy!
érdekel is téged
az hogy én mit érzek - te meg én. az tűz és jég
hazugságban élve
a szerelemnek vége - minek vagyunk együtt még?
a lelkembe marsz
csak gyűlöletet adsz - hidd el itt van a vége
a szerelem más
és több, igen
csak ennyi járna?
én nem hiszem
valaki más
kell nekem,
aki el tud bennem égni
valaki más
gyerünk, mire vársz még
szemedben a szándék - tudom én, hogy ütnél már
fáj a szakadt lelked
iszonyúan szenved - persze csakis érted kár
akárhova nyúltál
töviseket szúrtál - én már több sebből vérzem
csak az eszed játszod
még csak nem is bánod - minek ez a színjáték!?
keresed a balhét
kavarod a szennylét - elegem van ebből rég
nem változik semmi
egymást fogjuk enni - hidd el itt van a vége
a szerelem más...
hogyha fájdalommal kelsz
s csak gyűlölni tudsz már
mocskos lett minden
bármihez nyúltál
te voltál a kéz ki sárba húztál
túl késő már
a szerelem más...
teszek én rá
hogy fájni fog
nekem ennél már bármi jobb
valaki más. más kell nekem
aki el tud bennem égni
valaki más