Félj az éj-sötéttől,
Vagy élj az én zenémtől,
hogy lásd amit kiástál,
ami felszínre tört, és azt akarja hogy ÉLJ!!
Mert nincs sok vissza már, vagy
Félj, de akkor élni kell,
és szállj, Előtted nincs határ.
Hiszen Belőled vagyok,
tudod, Te alkottál!
És ha végre azt hiszed már,
hogy tőlem megszabadultál,
az ajtód mellett majd csendben várok Rád.
Én sötétebb vagyok most az árnyékodnál!
Én sötétebb vagyok most az árnyékodnál!
Én sötétebb vagyok most az árnyékodnál!
Bízz, ha még van miben,
és higyj, ha még van kiben!
Ha lépsz, mindig csak előre nézz.
Tudod én voltam az, és én akartam hogy ÉLJ!!
mert nincs sok vissza már, vagy
Félj, de akkor élni kell,
és szállj, Előtted nincs határ.
Hiszen Belőled vagyok,
tudod, Te alkottál!
Én sötétebb vagyok most az árnyékodnál!
Ó, én sötétebb vagyok, sötétebb vagyok,
sötétebb vagyok, sötétebb vagyok,
sötétebb vagyok most az árnyékodnál!
Én sötétebb vagyok most az árnyékodnál!