Randim van
Te tudod cimbi, hogy megy ez az egész,
Ha kitartó vagy sok-sok célba beérsz !
Így volt ez a minap, amikor pihiztem a téren,
Megláttam ezt a csajt és felforrot a vérem.
Nem értem én sem, de hirtelen már ott is voltam,
És a fülébe neki ezeket a szavakat toltam:
„Na helló drága! Tudom nem voltam várva,
Mégis jobb lenne(mi?!), ha ott lennék szivedbe zárva,
S te nem mint egy árva fűszáll a réten,
Bolyongnál nélkülem a téren.
Szóval figyelj, mert kérlek,
Én szeretnék véled egyedül maradni,
Nyugodj meg szépen nem fogok harapni!
Elhiszem, hogy nem afféle vagy, de jól látszik, hogy nőből,
S mint az emberek nagy része te sem lehetsz kőből.
Ugye nem? Kérlek adj nekem igazat,
Erősíts meg abban, hogy nem látszat ez a kirakat.
Lehet, hogy nem érted, de hidd el, hogy én sem,
De nem várhatod azt el, hogy itt üljek tétlen,
S étlen, nézzem a nőket,
Na ne érts félre én tisztelem őket.
Sőt mi több, egyenesen csodálom.
Pofátlan vagyok? Igen, tudom, belátom.
De nem bánom, mert ha „igen” a válaszod,
Minden kárörvendő erre itt rábaszott.
Hát itt van az ajánlat, halgass most végig,
Készülj el, ma este hétig.
Jó lesz majd hidd el, én tudom, te meglátod,
Biztos vagyok benne, hogy meg ezt te nem bánod.”
Szóval:

R.: Randim van!
Tesó ma este ne várj.
Igen, igen. Party van.
De az ágyamban ne hálj!
Tudod ugye?
Randim van!
Nem tudom, mondtam-e már?
Hogy bármi van.
Ez a csaj tényleg sirály!

Jól hallottad! R:
Meglepődött picit, de én nem fejeztem abba,
Nagy levegőt vettem, és hozzá tettem lopva:
„Hát nézz meg kislány, figyelj és csitt!
Lehet, hogy nem vagyok a híres Brad Pitt,
De látszom a sötétben nem úgy, mint Batman,
S téged sem melegít már át úgy a paplan,
Mint hajdan, amikor még kislány voltál,
A macidat ölelted és elaludtál.
De repül az idő, s mindenki megnő,
Az ideális pár az egy pasi meg egy nő.
Szóval szükséged van rám,
S nekem szükségem van rád is.
Mindent összevetve lehetnénk egy pár is, és máris, nem lennénk egyedül,
Így nem zavarna minket, ha valaki csöpögős nótát hegedül.
Nem kertelek tovább, rád vagyok pattanva,
Szóval jobb lenne, ha már meg lennénk pattanva.
Nézd! Félig ott a járdán, az az én verdám,
Igen tudom, kivülről nem túl szép látvány,
De vár rám! És én várok most terád,
Igazad van ismerkedjünk, igyunk meg egy teát.
Tehát, igen bár szép itt,
De ha szebbet akarsz érted megyek hétig.”
Na haver, szóval így történt az eset,
Hogy mi lett tovább? Az már neked is leesett.
R.: Jól halottad! R.: