Itt te lehetsz az, aki megszívja a gázt,
Hát vigyázz haver, hogy el ne kapd ezt a frászt!
De ha mégis elkapott e szörnyű láz,
A BFK tégedet majd helyre ráz!

Tudod, vannak a világon fiuk és vannak a világon lányok,
S ha ők összeállnak lesznek a gyönyörű párok,
Összeköti őket a lángoló szerelem,
S ha mindketten így gondolják az hatalmas kegyelem.
Erről szólnak a filmek, no meg a könyvek,
De ugyan ettől hullnak szemeinkből a könnyek,
Mert a szerelem csak akkor csodálatos,
Hogyha az mindkét félről kívánatos.
Úgy kezdődött minden, ahogy az lenni szokott,
Megismertél egy gyönyörű lányt és a szerelem a szívedbe bekopogott.
De ez még nem is lett volna akkora gond,
Ha nem lennél olyan hülye, mint egy darab csont.
És bezárva hagytad volna szíved ajtaját,
S nem szeretted volna meg a suli legjobb csaját.
Akinél tudod, hogy esélyed nincsen,
És soha se mondhatod azt neki, hogy „Te vagy az én kincsem!”
Belül érzed, hogy tényleg minden szerelmed hiába,
De az sem rendít, meg ha elküld a picsába,
Mert ha feléd halad a szíved hevesebben dobog,
De úgy elhúz melletted, hogy a haja csak úgy lobog.
Szomorúan járod az olcsó kis bárokat,
És irigykedve nézed a boldog párokat.
Rádöbbensz arra, hogy itt tényleg minden hiába,
S belefojtod a bánatodat a rengeteg sok piába.

Itt te lehetsz az, aki megszívja a gázt,
Hát vigyázz haver, hogy el ne kapd ezt a frászt!
De ha mégis elkapott e szörnyű láz,
A BFK tégedet majd helyre ráz!

Fáj, hogy magányos vagy és úgy érzed véged,
A BFK-sok, akik most ennek vetnek véget.
Úgy érzed amit most élsz az nem élet,
Hiába szereted azt a lányt, és hiába teszed ki a béled,
S lehet, hogy tényleg minden hiába,
Szíved szerint pedig átmennél virágba.
De állj! Mert én most neked valami okosat mondok,
Ha úgy érzed neked a szerelemben nem jutottak csak a gondok.
Ne szokjál rá teljesen a magányra
A BFK-ban mindig találsz egy pár igazi barátra!

Úgy érzed, átvágtak, megcsaltak és nem adták meg az esélyt,
Ülj le mellém, elmondok neked egy szomorú mesét:
Egyszer egy néhány ifjú lelkű ember
Kiknek a szívében a szerelem hatalmasabb, mint a tenger,
Rájöttek arra, hogy hiába lesznek akkora hülyék, mint egy marha,
S hiába veszik az irányt akár jobbra, akár balra,
Mert nem jött nekik össze ebben a szomorú életben,
Az a csodálatos és új erőt adó ritka véletlen,
Hogy viszonozza szerelmüket az a lány,
Aki miatt most szívüket elemészti a magány.
Rádöbbentek arra, hogy egyedül ezt nem lehet kibírni
És az sem jó, hogy mindig van kedved valakit kinyírni.
Így hát megalapítottuk azt a klubbot,
Ahol ha magamféle vagy találsz igazi nyugvot.
Itt mindenki testvér és mindenki barát,
Olyanok vagyunk, mint egy átkozott nagycsalád.
S azt minden magányos ember frankón tudja,
Hogy a világ Legmenőbb helye a Bal Faszok Klubja.
Lehet, hogy az érzésed nem fog teljesen elmúlni,
De mi legalább nem hagyunk téged végkép kimúlni!

Itt te lehetsz az, aki megszívja a gázt,
Hát vigyázz haver, hogy el ne kapd ezt a frászt!
De ha mégis elkapott e szörnyű láz,
A BFK tégedet majd helyre ráz!