Könnyeink közt alig látjuk:
Születik a fény.
Könnyeink közt alig várjuk:
Sírjon fel, ki él.
Hisz minket választ, minket vár majd,
Kinyújtja kezét,
Úgy tud nézni, ott a kérdés
Kutató szemén.
Ugye, mindig vigyázol majd rám?
Ugye, mindig számíthatok rád?
Ugye, mindig velem maradsz már?
Sírhatok, ha nem is fáj?
Éjszakákon úgy virrasztunk:
A szívünk még fél.
Éjszakákon úgy hallgatjuk:
Felébred- e még.
Hisz minket választ, minket vár majd,
Kinyújtja kezét,
Úgy tud nézni, ott a kérdés
Kutató szemén.