A nyugati nap fénye, a keleti nap átka,
nincs már semmi az életben mi jó volna hátra,
csak tengődsz egy nagy verem szélén amit úgy hívunk hogy élet,
egyenlő az ismeretlennel egy megoldatlan képlet.
Két szemeddel nézel előre,
nem látod a teli tárat,
ami készen várja a ravaszhúzást,
hogy véget vessen, véget a mának.
Ez nincs így jól, tönkremész,
rossz helyen, rosszkor születtél,
nincs kiút, csak a halál,
Te itt már régen elvesztél.
Van valami a véredben, amiért vesztesnek látnak,
keletről csak a szar jött feléd, egy szerencsétlen világban,
csak dolgozol a családoddal, nap napra várva,
ez két oldalról sújtó csapás, valamint a bánat.
Gonoszul csapkodja a fejed,
mint hülyegyerek babáját a betonpadkának,
okozni kéne valamit, mert
sajnos semmi nincs már, ami lehetne még támasz.
Ez nincs így jól ...