Gyere velünk bátran, nem leszel egyedül,
köztünk mindig minden ember büszkén elvegyül,
nem nehéz, csak próbáld meg, legyél, mint bárki más,
csak felejtsd el amit akartál, erős a ráhatás.
Már tűnik el az emlék, jól dolgozott a gép,
csodálatos minden, szép rózsaszínű kép,
ilyen lesz már minden, sok hosszú éven át,
kegyetlen álboldogságban hal meg a világ.
Ha eszedbe jutna mégis az, hogy milyen voltál régen,
úgysem veszed észre, igazán akkor voltál képben,
mikor megcsináltál bármit, amit csak akartál,
közben pedig mindig önmagad maradtál.
Már tűnik el….
Egy idő után majd unalmas lesz a tökéletes világ,
az emberek mindig mindenen olyan boldogan néznek át,
boldogan leszel magányos, de a hibát te sem látod,
minden ember csak felhasznál, téged is átvágott.
De ha akkor nem emlékszel majd, hogy milyen voltál régen,
túl régóta vagy fogaskerék egy tökéletes gépben,
túl régóta vagy már, egy a sok közül,
kinek semmi oka örülni, mégis mindennek örül.
Már tűnik el...
Felejtsd el örökre, kérlek felejtsd el ki voltál,
légy ostoba és irányított, hisz más ember vagy most már,
szép lettél és jó, mindenki szeret,
ha elég jól csinálod, ez boldoggá tehet.