Háztetőket mos az eső, ázott hajam, száguldó szél,
Viharfelhő voltam én is, mikor még szerettél.
Sárga fények visszavisznek, múltamra emlékezem,
Sok szép emlék fűz most hozzád,
Még ma is gondolok rád.
Sok szép emlék fűz most hozzád,
Még ma is gondolok rád.
Az életem legszebb álma te voltál, a valóság,
Boldogabb csak akkor voltam, mikor a szád csókoltam.
De a sárga fény kialszik, s visszatér a valóság,
Nem látlak már soha többé,
De azért gondolj majd rám!
Nem látlak már soha többé,
De azért gondolj majd rám!
De a sárga fény kialszik, s visszatér a valóság,
Nem látlak már soha többé,
De azért gondolj majd rám!
Nem látlak már soha többé,
De azért gondolj majd rám!
Nem látlak már soha többé,
De azért gondolj majd rám!
Nem látlak már soha többé,
De azért gondolj majd rám!