Szél viszi messze
Szivárvány
Köröttünk lángol az ég.
Nyújtsd ide, édes, a kis kezedet,
Ki tudja, látlak-e még?
Ki tudja, hogy ölel-e még a két karom,
Ki tudja, hogy csókol-e a szád, galambom!
Ki tudja melyik éjnek melyik hajnalán
Indul az ezred tovább!
Ki tudja, hogy ölel-e még a két karom,
Ki tudja, hogy csókol-e a szád, galambom!
Ki tudja melyik éjnek melyik hajnalán
Indul az ezred tovább!
Bármerre nézel, a csillagos ég
Nevetve tekint le ránk.
Bármerre fordul a vonatkerék,
Mindig csak Te nézel rám.
Állhatok úton vagy hegyek tetején,
Üvölthet ezernyi vész, galambom,
Te vagy a szívemnek örök remény,
Tehozzád száll sóhajom!
Állhatok úton vagy hegyek tetején,
Üvölthet ezernyi vész, galambom,
Te vagy a szívemnek örök remény,
Tehozzád száll sóhajom!