Sopron, te lelkünk éltetõ láng!
Hû õr az õsi végeken,
Erõt adó múlt, szép jelen
És ébredõ jövõ.
Új ezredév vár, ám harcát ne féld!
Zengd, hittel zengd vélünk a Hûség énekét.
Fenyves süvít, és cseng a csermely,
A lágy lankákon rõt borág
Ígéri édes újborát,
A boldog áldomást
Hiába dúl szél és tör-ver a jég —
Zengd, hittel zengd vélünk a Hûség énekét.
Kõcsipkés, ódon várfalakból
A lélek lángja fellobog,
És zúgják tornyos templomok
Az Úr dicséretét.
Új ezredév vár, ám harcát ne féld!
Zengd, hittel zengd vélünk az Élet énekét.
Új ezredév vár, ám harcát ne féld!
Zengd, hittel zengd vélünk az Élet énekét.