Feltépett szemmel bámulom a reggelt
Bágyadt álmaimba belehasít a nap
Nem kell a tegnap, ezt tudom jól
De az érzés egyre-egyre csak fojtogat
Kéne egy ajtó, amit végleg bezársz
És Én mögé zárom ezt a mocskos éjszakát
A türelem barát, amely sokáig velem maradt
De most írt, köszön, és a semmibe elsuhan
Refr.:
Elég, Én már nem bírom a fényt
Elég, legyen mindenhol sötét