Hajába túr a novemberi szél
Kinyújtja karját, de nem látni meddig ér
Egy pohár koccan, majd minden sötét
A szerelem átölel, közel a vég.
Furcsa íz a számban, ahogy a járdára lépek
Együtt indulnak az utcák, és külön érnek véget.
Isten adta, Isten veszi el
Az ablakban áll egy árny, és engem figyel
A csillagok megállnak, de most már nem érdekel,
hisz'
Isten adta, Isten veszi el.
Lehettem volna bármi, amit akar
Isten simogat, majd az arcomba mar
Eljött a reggel, most már indulni kell
Táncolni megyünk eztán, minden reggel.
A csillagok megállnak és én vissza se' nézek
Rám nézel, mosolyogsz és így ér majd véget
Mert a bőrömből kibújni már nem tudok
Nagyokat lépek és megállnak a csillagok.
Isten adta, Isten veszi el
Az ablakban áll egy árny, és engem figyel
A csillagok megállnak, de most már nem érdekel,
hisz'
Isten adta, Isten veszi el.