Fényt a fénynek, lángol a lélek
harang nem szól, de félek a képek
összejönnek s pálcát törnek
felettem.
Véget érnek a gondtalan évek
múlnak elszáll elillan az élet
minden percét kiélvezem, utazni
mindig jó.
Messzi tájak, szép remények,
ismeretlen zónákba lépek a fűre
nem kell vigyáznom a füstje
megérint.
Ref.:
Mint egy filmben a főszereplő
felmagasztosul az érzés lelő belő.
Halvány kéknek látom az égnek
furcsa színe a napban megéget a
tüze csak addig játék, amíg nem
ismerem.
A szívem szélén furcsa élmény
tolul bennem és mint egy kémény
a füstöt ontom magamból a
látomásokat.
Ref.:
Mint egy filmben a főszereplő
felmagasztosul az érzés lelő belő.
Végtelennek hatnak a percek az
órák ketyegnek és időherceg a
sorsom megírja az élet-történetemet.
Hogy lehettem ilyen dőre
ember nem mér már időre
semmit, amit ha lát, végül
úgyis belát.
Fényt a fénynek, hol van a lélek,
harang szóljon, szálljon az ének
van még egy utolsó nagy, nagy
nagy dobásom itt!