Üdvözlöm magam a világnak végén,
a semminek földjén, üdvözlöm magam
ahol mindenki él.
Üdvözlöm magam a sötétben, hol
árnytalan minden, üdvözlöm magam
és senki se fél.
Eljöttem a zord, hideg télbe, hol
láthatom végre, hogy' éltem rég.
Eljöttem a szenvtelen éjbe, hol
kék gyertyák égnek házak küszöbén.
Fürdőztem a homályos fényben,
s vigyázva léptem, hogy ne oltsam el.
Fürdőztem és beszívtam mélyen
az illatát annak, mi tökéletes.
Üdvözlöm magam itt újra, a
Nap fülembe súgja, - üdvözlöm;
hogy barát az éj.
Üdvözlöm magam itt újra, minden
azt búgja soha ne félj ! - üdvözlöm;
soha ne félj !