Muskátlis ablakok, engem ne várjatok,
Többé nem járhatok, felétek én!
Ő engem nem szeret, énrajtam csak nevet,
Érzem, hogy nem lehet soha enyém!
Elkábította őt a pénz, a földi kincs,
Nékem egy tiszta szíven kívül semmim sincs!
Muskátlis ablakok, engem ne várjatok,
Többé nem járhatok, felétek én!
Odahaza már zöldül a határ, illatoznak az orgonák
Ilyenkor a rét csupa margarét, mámorosak az éjszakák...
Hazamennék, ha egyszer is üzenne még, az akivel boldog lehetnék,
De ő nem is ír, mert hiszen egy szív, megszegte az ígéretét!
Muskátlis ablakok, engem ne várjatok,
Többé nem járhatok, felétek én!
Ő engem nem szeret, énrajtam csak nevet,
Érzem, hogy nem lehet soha enyém!
Odahaza már zöldül a határ, illatoznak az orgonák
Ilyenkor a rét csupa margarét, mámorosak az éjszakák...
Hazamennék, ha egyszer is üzenne még, az akivel boldog lehetnék,
De ő nem is ír, mert hiszen egy szív, megszegte az ígéretét!
Muskátlis ablakok, engem ne várjatok,
Többé nem járhatok, felétek én!
Ő engem nem szeret, énrajtam csak nevet,
Érzem, hogy nem lehet soha enyém!